Van egy kismadárka, aki csak úgy becsöppent a világba. Se szülője, se családja nincsen. Ez a kis madárka sok utat bejárva ténfereg az égen. Kóstolt ő finomat, hideget meleget a szél sok helyre elvitte. De szegény kis madárka hiába próbálja, helyét nem találja. Ahhoz kicsi ő, hogy akárki észrevegye, meglássa hogy itt van. Nem vágyik másra, csak arra hogy önmagaként szeressék. Ezért hát megpróbál ez a kis madárka a sasok közt szárnyalni. Ideig-óráig úgy tűnik megy neki, lám meglelte a helyét? De a kis madárka, szegény kis árvácska a sasok közt elveszik. Mások ők mint madarunk, más az élet s a tempó. Kelletlen de belátja ez a kis madárka: "ez énnekem nem megy!". Megunta s megbánta ez a kis madárka, hogy sokszor mássá tették. Úgy érezte elfolytották személyiségét. Így hát ez a kis madárka, egyedül a világban repked, s keresgél. Keresi az őszintét, keresi az igazt. Keresi azt, akiben ott a vigasz. Azt akivel folytathatja útját.
/I strongly believe that we were created in pairs, and according to this there has to be someone for each and everyone of us./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése