2010. július 31., szombat

Kismet



Veletek vagyok, ti nevettek,
élni akarok, nem engedtek.
Mennék már rég, de nem lehet.
Maradok hát. Örüljetek.
De minek? Hisz nem is
figyeltek ti reám.
Mi köztünk van az nem egyéb,
mint egy hatalmas óceán.
Melynek egyik partján én,
a másikon ti vagytok,
látó- és hallótávolságon,
mint mindig, engem kívül hagytok.
Hát nem veszitek észre,
hogy partomat elhagytam?
Kiáltottam, mind hiába,
útnak így indultam.
Nem sikerült messze jutnom,
legyőzetve lettem.
Testem immár végleg halott,
s tovaszállhat lelkem.

2010. július 30., péntek

Egyetlenemnek


Valóság vagy
tudom jól ,hisz
nem álomban
éltem.
Nem mondtam el
én mit érzek
s bejött mitől
féltem.
El is mentél
úgy gondoltad
nem maradhatsz
vélem,
veled együtt
távozott el
belőlem a
lényem.
Merre jártok
nem tudhatom
csupán addig
véltem,
magaménak
míg jöttél te
s a tiédre
cseréltem.
Egy nap mikor
kerestelek
fájó szívvel
néztem,
azt ahogyan
ajándékod
tovaszáll a
széllel.
Nem értettem
mi történik,
belül szinte
égtem.
éreztem hogy
ennyi volt a
nagy szerelem,
s végem.
Azóta is
fél vagyok, hisz
bennem nagyon
mélyen,
sebként tátong
emléked és
elemészti
létem.

2010. július 29., csütörtök

Papercut



Nem vagy más mint papírlap,
csak egy darab fecni.
Boldogságod nem volt sok,
talán csak egy percnyi.
Kitéptek vagy kivágtak,
nagy különbség nincsen.
Csak míg kellettél szerettek,
addig volt meg minden.
Volt jó helyed egy szép lapon,
tán rózsaszín betűkkel,
írtak reád s nem sejtetted:
csak játszottál a tűzzel.
Játszottál biz, hisz elhitted,
hogy ez lesz majd ez élet.
Csalódott vagy és meggyötört,
lám utolért a végzet.
Nincs visszaút, kidobtak már,
nem kellesz senkinek,
el kell fogadd, könnyebb lesz úgy,
téged nem néztek semminek.







2010. július 28., szerda

Az írás maga

Serceg a papír
vonaglik a fény,
van akinek
ez mindent megér.
Akarsz-e te is
olyan lenni?
bút, bánatot
elfeledni.
Papírra veted
hisz megteheted,
ez a felejtés
egy módja.
Ha nem is segít
gondolj arra:
nincs ki
megtorolja.
Terhed enyhül
minden sorral,
még örömöt is
hozhat,
ha szavaidat
olvassák,
s bólogatnak:
jól van.
Erre vágysz
én tudom jól,
mert lelked
sziluettje,
örömtáncot lejt
veled,
s gyönyörködik
benne.



2010. július 27., kedd

Quite simple, isnt it?

Boldognak lenni nem lehet,
míg egyedül éled életed.
Add át magad, s megleled
Békességed, Istened.

Elérhetetlen

Szinte emészt minden perc,
látnod őt, de mit tehetsz?
Hisz nélküle ki nem bírod,
magad inkább tovább kínzod.

Szépsége rabul ejtett,
benned vonzalmat keltett.
Szeme szelíden szólított,
mégsem te vagy, kit áhított.

Nem te vagy kit ő keres,
nincs is olyan. Meglehet.
Lénye így is gazdagított,
így kell legyen, így íródott.

2010. július 25., vasárnap

Desire...

Néha repülök a felhők közt,
itt-ott felbukkanok, s eltűnök.
Még a madarak is irigyek rám,
ilyen vagyok, így teremtett Atyám.

(Landolásom már bizonytalan,
hová mehetnék így hontalan?
én maradnék még fenn az égen
de nem tehetem, szárnyam nincsen.)

Ha szerethetném...

Ha szerethetném azt, kire mindig vágytam,
ha én lehetnék az, kinek sorsát már láttam,
ha csak tehetném azt, hogy úszom az árral,
hidd el megtenném érted, hisz csak rád vártam.

Az élet egyszerűbb lenne, élnénk kettecskén,
hisz sorsom már tudnám, az nem marna belém.
nem csúszkálnánk életünk fagyott tengerén
hanem úsznánk édes igen, csak te meg én.

2010. július 19., hétfő

Égi fohász



Ó Uram nem értem, éltem s mindent elnéztem.
Hangod tévesen hallottam volna? Hisz ez annyira nem is volna csoda.
De újra itt vagyok Istenem, Tiéd testem, lelkem, életem.
Utamon vezess, hogy lássalak, s segíts rajtam, ne bántsanak.
Jeleket látok, s látom tévedtem, hibáztam és sok dolgot elnéztem.
Remélem nem rontottam el nagyon, s tüskéim nem szaladgálnak már szabadon.
Ha én döntöm miért van ez, úgy akár véletlen is lehet,
Mondd hát te meg életembe vissza miért engeded?
Úgy volt eltűnik s nem látom többet tán soha
De most hirtelen visszahozná véletlenek sora?
Valóság ez vagy csak képzelet? kérdésemre jöhetne már felelet.
Nem játék ez, komoly dolog. Tán én sem értem, mi itt kockán forog.
Tudom terved nem módosíthatom, s nekem is hinnem kell, hogy nem is akarom.
Hisz csak érted élek már, érted ki bűneimből megváltottál.
Értem szótlanul megalázkodtál, s a gyalázkodók közt szótlan maradtál.
Már látom hatalmad, s teljességed, áraszd rám kegyelmedet, nemességed.

2010. július 18., vasárnap

Mit jelent?



Mit nekem zene?
mint, madárnak a repülés,
s mi hajósnak a viharban
ha jön az enyhülés.

Mit nekem mosoly?
mely arcomon ragadt,
mikor sírni tudnék
de a mosoly, az maradt.

Mit nekem könnyek?
kik arcomon csordultok,
elmostok mindent
de vissza nem fordultok.

Mit nekem mozgás?
kérded mit jelent.
Ha akarnám sem tudnám
kifejezni neked.

Mit nekem képzelet?
mely folyton szárnyra kél.
Ha meg is halok megmarad,
hisz nem csak bennem él.

Mit nekem társam?
mint ősznek a szél.
Kik folyton együtt járnak,
míg van ki róluk beszél.

Mit nekem élet?
mely zordul bánik velem.
Hiába keresem félek
nem lelem meg helyem.

S mit nekem emberek?
kik mindent mohón megesznek,
mert lám felelőtlen vagytok.
Jöttem, de elmegyek, lakomázzatok
de belőlem nem esztek,
az én káromra jól nem laktok.

És mit nekem Isten?
Csupán a mindenséget
Jelenti Ő nekem.
Ha mennem is kell nem félek,
rendelkezzen velem.

what is smile for?


Smile, when when you dont know what you have to say,
Smile, when you feel like you cannot get away.
Smile, when it seems like there's no other way,
Smile, smile, smile like everything's okay.

i wasnt so lucky


Visszaemlékezve az érettségire, melyre oly keveset tanultam 12 éves pályafutásom alatt, csak annyi jut eszembe hogy: hát persze!

,,Mások virrasztottak én aludtam,
ők akartak is én csak álmodtam." /Page/

Talán gyakrabban kéne megmászni a tudás szobájába vezető lépcsőt...De oly sok minden hamis. Megéri e megszerezni azt mi később károdra lehet? Gondolok itt a "híres" filozófusokra és professzorokra, akik annyi tudást felhalmoztak, s mire mentek vele? Semmire. A tudás felfuvalkodottá tesz, ha nincs hozzá bölcsesség. De nem az e világi bölcsességről beszélek, hanem az Isten szerint valóról. mely nem a pokolba taszít, hanem a mennybe röpít.

Amúgy persze, hogy nem volt vészes és a kényszerhelyzet meghozza a zsenialitást, ha a jövődről van szó, csak épp gondoltam, mehetne jobban, mehetne jobban.
Ilyen helyzetben a humort nem díjazzák, persze én is csak felkészületlenségemet fedtem.

Tanár:
,,Csak egy legyen mit nem tudsz
Elkaplak, menekülni sem tudsz
Nincs kibúvó, nincs menedék
Sorsod zarándok meglásd utolér."

Diák:
,,Sorsom utolér mondod,
s mi lenne az?
Szótlanságom tengere,
mi mindent betakar?"

Költő:
,,Sok papirost olvastál
sokat meg is tanultál
így is volt, mit nem tudtál
mi azok közt volt, miket kihúztál."

2010. július 17., szombat

being in a crowd


Olyan kiborító állni egy tömegben. Csak nézel, azt sem tudod hová menj, kihez szólj, és ha szólsz, akkor mit is mondj. Elvesztem. Beszippantott. Azt akarja, hogy része legyek, de én nem bírom a bezártságot. Én szabadon akarok szaladgálni. Egyének nem szerepelhetnek benne. Ha más vagy véged. Még mindig csak állok. Próbálnék jópofát vágni az embereknek, de nekem ez nem megy. Ők körülállnak és csevegnek, míg én meg sem szólalok. Olyan mintha velük lennék. Ők talán azt is hiszik, pedig tévednek. Minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnik. Mintha reflektorfényben állnál, de senki sem nézne. Miért vagyok itt? Nem tudom. Hirtelen a magány ábrándja jelenik meg előttem. Kellemesen átjárja elmémet. Ez az. Mindjárt ott vagyok. De nem... Egy éles nevetés elüldözi kedves kis ábrándom. Nem engednek el, de be sem fogadnak. Rabul ejtenek mégis ellöknek. Csábítanak és taszítanak. Szeretnek, de gyűlölnek. Hangom elcsuklott. Ez jelzi, hogy végem. Nincs tovább.

Mire vársz vándor? Itt a helyed?
Nem hiszem, hisz lelked megremeg
minden pillanatban míg meg nem leled
sorsod, végzeted, tiszta szívedet.

De van e olyan szív mely tiszta?
Mely kerül minden rosszat, bűnt
S ha az nem is, de gazdája bízna
a Teremtőben ki odafenn ül.

De hát ki akarna tiszta szívet,
Melyet ezer darabra törnek e világ tüskéi?
A küzdés reménytelen hidd el,
e sebektől emberfiát semmi nem védi.

De mi van ha élni mégis érdemes?
ha az egész csak látszat, illúzió
mely eltakarja azt mi oly nemes.
Mi örökké jó, mi örökké való.

Emlékezz! Hisz nem volt oly rég
hogy szívedbe befogadtad
Azt Ki téged szeret, megvéd
és gyökerestül megváltoztat.

Én mondom vándor élned kell
Nem azért mit látsz, hanem mert hiszel
Benned lakozik, hisz elfogadtad
S egyként a millióból továbbadtad.

a bit terrifying at first sight, but truth is like that...


Minden egyedül töltött perc esélyt ad arra, hogy elmerülj gondolataidban. Ebben a rohanó világban senkinek nincs semmire ideje. Ha otthon vagy kell valami ami elnyomja belső éned kiáltó hangját. Ott a tv vagy a hi-fi, de nehogy véletlenül elmélkedj múltadról, jelenedről vagy jövődről. Este is lefekvésig zenét hallgatsz. Mire jó a folytonos zaj? Valaki segíteni próbál. Jelezni, hogy nem így kell. Az élet nem erről szól. Van valaki akit kifelejtesz. Aki teremtett. Aki legjobban ismer. És te eldobod magadtól. Szelíden szólít: "Hey, hey, hey! Mit csinálsz? Elfelejtesz élni." De te meg sem hallod. Ő nem adja fel. A sok kudarc ellenére ami érte, ő küzd érted. Az utolsó pillanatig. A csalódás és a lemondás az utolsó utáni pillanatban lesz esedékes, mikor megállsz majd előtte. A felismerés jéghideg pengeként hasít beléd. Elszúrtad. Ajándékod rosszul használtad és most itt a következmény. Egy gondolatod még támad, mikor ráébredsz hogy ha Ő létezik, akkor....Igen az a másik is. Az aki magával visz akaratod ellenére és nem tehetsz semmit. Az aki gyűlölt és végigkísért életedben ezt a pillanatot várva. És most az övé lettél. Hirtelen Jézushoz fordulsz. Észre sem veszed hogy könnyeid patakban csorognak arcodon. Átölelnéd, de nem teheted. Nem fogadtad el. Nem hittél benne. Már semmit sem tehetsz. Késő van...

A költő:
,,Ó ember, hát mit tettél?
Azt hitted nagy vagy és elvesztél.
Mentségedre sem tudtál egyebet:
Uram bocsáss meg, mert meg, nem ismertelek."

Az Úr:
,,Igaz nem ismertél. De hagytad,
hogy bábúként játszanak veled.
Így lettél ellensége önmagadnak
s ellenségem nekem."

Lucifer:
,,Tenni semmit nem tudsz már.
Életedben (hozzám) hűséges voltál.
Elhitted mit mondtam s engedted,
hogy biztonságodból kiédesgesselek.

A költő ismét:
,,Gyermek, gyermek. Hát elfeledted
hogy kiért s miért létezel?
Ezzel sorsod megpecsételted
s küldted pokolra lényedet."