Minden egyedül töltött perc esélyt ad arra, hogy elmerülj gondolataidban. Ebben a rohanó világban senkinek nincs semmire ideje. Ha otthon vagy kell valami ami elnyomja belső éned kiáltó hangját. Ott a tv vagy a hi-fi, de nehogy véletlenül elmélkedj múltadról, jelenedről vagy jövődről. Este is lefekvésig zenét hallgatsz. Mire jó a folytonos zaj? Valaki segíteni próbál. Jelezni, hogy nem így kell. Az élet nem erről szól. Van valaki akit kifelejtesz. Aki teremtett. Aki legjobban ismer. És te eldobod magadtól. Szelíden szólít: "Hey, hey, hey! Mit csinálsz? Elfelejtesz élni." De te meg sem hallod. Ő nem adja fel. A sok kudarc ellenére ami érte, ő küzd érted. Az utolsó pillanatig. A csalódás és a lemondás az utolsó utáni pillanatban lesz esedékes, mikor megállsz majd előtte. A felismerés jéghideg pengeként hasít beléd. Elszúrtad. Ajándékod rosszul használtad és most itt a következmény. Egy gondolatod még támad, mikor ráébredsz hogy ha Ő létezik, akkor....Igen az a másik is. Az aki magával visz akaratod ellenére és nem tehetsz semmit. Az aki gyűlölt és végigkísért életedben ezt a pillanatot várva. És most az övé lettél. Hirtelen Jézushoz fordulsz. Észre sem veszed hogy könnyeid patakban csorognak arcodon. Átölelnéd, de nem teheted. Nem fogadtad el. Nem hittél benne. Már semmit sem tehetsz. Késő van...
A költő:
,,Ó ember, hát mit tettél?
Azt hitted nagy vagy és elvesztél.
Mentségedre sem tudtál egyebet:
Uram bocsáss meg, mert meg, nem ismertelek."
Az Úr:
,,Igaz nem ismertél. De hagytad,
hogy bábúként játszanak veled.
Így lettél ellensége önmagadnak
s ellenségem nekem."
Lucifer:
,,Tenni semmit nem tudsz már.
Életedben (hozzám) hűséges voltál.
Elhitted mit mondtam s engedted,
hogy biztonságodból kiédesgesselek.
A költő ismét:
,,Gyermek, gyermek. Hát elfeledted
hogy kiért s miért létezel?
Ezzel sorsod megpecsételted
s küldted pokolra lényedet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése