Egyetlenemnek

Valóság vagy
tudom jól ,hisz
nem álomban
éltem.
Nem mondtam el
én mit érzek
s bejött mitől
féltem.
El is mentél
úgy gondoltad
nem maradhatsz
vélem,
veled együtt
távozott el
belőlem a
lényem.
Merre jártok
nem tudhatom
csupán addig
véltem,
magaménak
míg jöttél te
s a tiédre
cseréltem.
Egy nap mikor
kerestelek
fájó szívvel
néztem,
azt ahogyan
ajándékod
tovaszáll a
széllel.
Nem értettem
mi történik,
belül szinte
égtem.
éreztem hogy
ennyi volt a
nagy szerelem,
s végem.
Azóta is
fél vagyok, hisz
bennem nagyon
mélyen,
sebként tátong
emléked és
elemészti
létem.