Visszaemlékezve az érettségire, melyre oly keveset tanultam 12 éves pályafutásom alatt, csak annyi jut eszembe hogy: hát persze!
,,Mások virrasztottak én aludtam,
ők akartak is én csak álmodtam." /Page/
Talán gyakrabban kéne megmászni a tudás szobájába vezető lépcsőt...De oly sok minden hamis. Megéri e megszerezni azt mi később károdra lehet? Gondolok itt a "híres" filozófusokra és professzorokra, akik annyi tudást felhalmoztak, s mire mentek vele? Semmire. A tudás felfuvalkodottá tesz, ha nincs hozzá bölcsesség. De nem az e világi bölcsességről beszélek, hanem az Isten szerint valóról. mely nem a pokolba taszít, hanem a mennybe röpít.
Amúgy persze, hogy nem volt vészes és a kényszerhelyzet meghozza a zsenialitást, ha a jövődről van szó, csak épp gondoltam, mehetne jobban, mehetne jobban.
Ilyen helyzetben a humort nem díjazzák, persze én is csak felkészületlenségemet fedtem.
Tanár:
,,Csak egy legyen mit nem tudsz
Elkaplak, menekülni sem tudsz
Nincs kibúvó, nincs menedék
Sorsod zarándok meglásd utolér."
Diák:
,,Sorsom utolér mondod,
s mi lenne az?
Szótlanságom tengere,
mi mindent betakar?"
Költő:
,,Sok papirost olvastál
sokat meg is tanultál
így is volt, mit nem tudtál
mi azok közt volt, miket kihúztál."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése