:(

...és másodjára is megtörtént, hogy csak álltam és néztem, ahogy kisétál az életemből. Életem leghosszabb néhány pillanata volt az. Próbáltam magabiztos lenni, próbáltam erősnek tűnni, próbáltam elhitetni magammal, hogy így lesz a legjobb. Titkon arra vágytam, hogy ellentmondjon nekem, hogy ne engedjen el. Bár hallottam volna a gondolatait akkor. Lehet, hogy azért imádkozott, hogy utánarohanjak és azt mondjam "tévedtem", de az is lehet, hogy meg sem rendítette a dolog. Ezt nem tudhatom és nem is számít már. Hoztam egy döntést és akármilyen nehéz is, ahhoz tartom magam. Könnyeimmel küszködve intettem neki búcsút...