A felszín alatt

Ma ahogy a buszon ültem és gondolataimba mélyedve meredtem kifelé az ablakon arra gondoltam, hogy most hogyan láthatnak mások. Elég magamnak valónak tűnhettem. Rezzenéstelen arccal ültem. Nem érdekelt senki és semmi, csak az ami a fejemben van. Erről jutottam el oda, hogy sokszor ha látunk valakit levonunk következtetéseket pl "milyen szótlan" vagy "karót nyelt" stb. De ilyenkor eszünkbe jut e az, hogy ennek oka lehet az adott illető életében. Lehet, hogy épp akkor történt vele valami meghatározó vagy kemény dolog. Lehet, hogy épp akkor vált el örökre a szerelmétől, vagy távozott el valakije, vagy csak épp összejött neki minden aznap. Ha belegondolok nyilvánvaló, hogy mindenkivel történnek olyan dolgok amelyek egész életére, de aznapra legalább meghatározzák a hangulatát, mégis ezen úgy még sosem gondolkoztam.